Hírek, érdekességek

Élénk fényű, fehér színű fém, az arany után a legjobban alakítható. Valamennyi fém közül a legjobb elektromos és hővezető. Az ezüst a legnagyobb mennyiségben felhasznált nemesfém. A színezüstöt az elektrotechnikában, a műszeriparban, fototechnikában, valamint laboratóriumi célra használják. A galvántechnikában anódként, a villamos iparban érintkezők, elektródák és egyéb alkatrészek gyanánt használatos. Baktériumölő hatása miatt már az ókorban készítettek ezüstből használati tárgyakat és víztározó edényeket. Számos ezüstötvözet az ipar és az ékszergyártás fontos alapanyaga. Jól ötvöződik a rézzel, cinkkel, kadmiummal nikkellel, ólommal, ónnal, és a nemesfémekkel. a higannyal amalgámot képez. A rézhez hasonlóan megolvadt állapotban a levegő gázait oldja, majd lehűléskor az oldott levegő a megdermedt fémet lyukacsossá teszi. 

Az ezüst fizikai tulajdonságai: Az ezüst kristályrács típusa: szabályos lapközepes. 
Olvadáspontja: 960,5 oC 
Sűrűsége: 10,49 kg/dm2
Az ezüst jele: Ag, (ez a latin Argentum név betűiből választották)

Kémiai tulajdonságai: Az ezüst a levegőn nem oxidálódik, oxigénnel még az izzás hőmérsékletén sem egyesül. Kénes környezetben azonban megfeketedik, mert felületén először barnás, majd kékes fekete ezüst-szulfidból álló bevonat keletkezik. 

Az ezüst alkalmazási területei: Gyógyászat, fogtechnika, vegyipar, fototechnika, villamosipar, elektrotechnika, műszeripar, galvanotechnika, az ötvösipar érmék, díszműáruk, és ékszerek készítésére használja. 

Az ezüst előfordulása: Az ezüstöt már évezredek óta ismerte az ember. Ezüsttárgyak azonban a kezdeti időkből nem maradtak ránk, mert a hosszú idő alatt elkorrodálódtak. Az ezüst míves nemesfém, ezért a természetben szabad állapotban is előfordul. A leggazdagabb érctelepek Mexikóban, Dél-Amerikában és Kanadában találhatók.

Az ezüst előállítása: Termelésének nagy része nem az ezüstércekből származik, hanem az ólom-, cink-, réz-, és aranyércek feldolgozásának mellékterméke. Az alkalmazandó előállítási módszert az ércek összetétele szerint választják ki.

Kohósítás: Egészen a középkor végéig csak kohósítással tudtak ezüstöt előállítani. Még ma is gazdaságos eljárás olyan ércek feldolgozására, amelyek ólomtartamúak, vagy ha nincs bennük ólom, de a feldolgozó olvasztó rendelkezik ólomérccel. Az eljárás lényege az, hogy az ezüst ércet ólommal, vagy ólomérccel olvasztják össze, amikor is az ezüst, de az esetleges arany is a fémólomban gyűlik össze. Az ezüstben dús ólmot levegő ráfúvatással oxidáló olvasztásnak vetik alá, ilyenkor az ólom oxidálódik és megolvadva a kemencéből eltávolítható. Ezt ólom leűzésnek szokták nevezni. Leűzés eltávolítását addig végzik, amíg az olvad ezüst vakítóan fehér felülete megcsillan. A fenti módszerekkel előállított ezüstöt, mivel még sok szennyeződést tartalmaz csak finomítás után lehet felhasználni.